Nekem bejön, hogy "csak" anya vagyok

Vajon elég vagyok e, ha csak anya vagyok?!
Tudom, hogy az anyaság nem csak arról szól, amikről a következőkben írok, de ez a gondolat megfogalmazódott az agyamban, és érzem, hogy le kell írnom. És csak reméleni tudom, hogy ez nem csak egy aktuális állapot!

Mikor megszületett Martin, mindenki azt mondta, hogy élvezzem ki minden pillanatát, amíg ilyen kicsi... hiszen nagyon gyorsan megy az idő, és hamar megnő majd.

És így lett.

Jelenleg az 5. hónap vége felé járunk, és el se hiszem, hogy a most majdnem 10 kilós kisbabám, fél évvel ezelőtt még a pocakomban volt. 

Annyi, de annyi minden történik minden egyes nap, amit ha tehetnék lekameráznék, lefotóznék és jól az agyamba égetném, hogy sose felejtsem el. Szinte minden nap van egy pillanat, mikor úgy néz rám ez a kisbaba, mintha a mennyből jöttem volna, minden előítélet, hátsó szándék nélkül. Csak engem lát; az anyukáját, aki úgy tökéletes, ahogy van. Ilyenkor mindig jól elérzékenyülök és csak nézem ezt a 70 centis csodát és ámulok, hogy kit is adott nekünk az élet. 

Ha szerencsés vagy, akkor ilyenkor már beállt egy napi rend... AHA...NEM! Minden nap más, és sosincs ugyan úgy semmi. Hiába készülsz arra, a tapasztalatok alapján, hogy ma mi lesz. Na! Tuti nem lesz az. És ez így a jó! Martin 1-2 hónaposan simán végig aludta az éjszakát... de most örülök, ha csak 3x kel fel éjszaka. 

Folyamatosan járt az agyam Martin mellett, hogy mit kellene csinálni. Látom az instán, facebookon az ambiciózus anyukákat, és annyira lennék én is az. De nem vagyok. Mert engem most maximálisan feltölt és kielégít az, hogy ezzel a kis csöppséggel sétálunk, főzünk, kertészkedünk, vagyunk. Felállítottam magamnak egy képet az ideális anyáról a média alapján, és ahhoz mértem magam. A helyett, hogy inkább saját magamat és az elvárásaimat néztem volna.

De kijelenthetjük, amit egyébként az elején félve mondtam ki, hogy nekem bejön ez a "csak" anya szerep. 

Egyszerűen imádom, hogy nincs min stresszelni.

Imádom, hogy egész nap játszok a kisfiammal és jó nagyokat alszunk délután.

Imádom, hogy van mellettem egy Társ, aki nem vet meg ha nincsen vacsora, aki segít elpakolni, és átpelenkázza Martint, ha nekem éppen nincsen kedvem hozzá.

Mert bizony ilyen is van... Hogy most egy kicsit nincs kedvem vagy épp álmos vagyok, vagy egy kicsit hagyjon mindenki békén. 

Jaaa, hát és imádom, hogy megdönthetem a kisfiammal azokat a sztereotípiákat, hogy ha gyereked van, akkor nem tudsz elmenni sehova, az otthonhoz vagy kötve és a szociális kapcsolataid megszűnnek. 

Martin nagyon szeret velem kettesben vagy Áronnal hármasban otthon lenni, de azt is nagyon szereti, ha elmegyünk valamerre, ahol lehet nézelődni. Neki egy bolti bevásárlás olyan, mintha egy új világot varázsoltam volna neki. 

Martin ugyan még csak fél éves, de már 2x volt síelni, végignyomott egy Margaret Island koncertet a Budapest Parkban, állandó résztvevője a csajos taliknak (mindenki nagy-nagy örömére), a Face Team edzéseken alszik a legnagyobbakat és a vonaton tud a legjobban nézelődni. 

Nekem bejön ez az anyaság!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

Valamint, ha több infót szeretnél, kövess instagrammon instagrammon és/vagy facebookon.