Ez a Halott Pénz nagyon kellett

Te Jó Ég!

Annyira volt a lelkemnek szüksége egy átüvöltött éjszakára, hogy csak na. 

A történethez hozzátartozik, hogy Áron mostanában elég sokat nincs itthon. Sulizik, dolgozik ezerrel, mennek a fellépések és elindul az első (a világon az első) akrobatikus kosárlabda bajnokság. 

Tehát, Áron reggel elmegy este jön, mindezzel nem is lenne baj, ha az én nem ahhoz lennék hozzászokva, hogy Áron sokat van itthon. Tudom, tudom.. millió nő egyedül, vagy még kevesebb segítséggel nevel több gyereket. Minden tiszteletem a Tiétek, iszonyat jók vagytok. Nekem még egyenlőre egy gyerekem van, szóval nekem minden új, és igazából minden kihívás. 

Nem segít a helyzetemen, hogy Martin nem nagyon alszik, sőt! Kifejezetten nem alszik éjszaka, és csak velem, rajtam nyugszik meg, Isten biztos tudja, hogy ez a szeparációs szorongás vagy a mozgásfejlődés miatt van, de per pillanatban ez rajtam nem segít. 

Szóval több hetes éjszakázás, egyedüllét ( jólvan, igazából ketten vagyunk), mamák segítsége után epekedve vártam a szeptember 1-et, hogy végre kibulizzam magam. 

Imádom a Budapest Parkot, teljesen visszahozza a fesztivál érzésem. Plusz a dologban, hogy a 8-kor kezdődő koncertnek 10-re vége és még 2 órát simán el lehet bulizni, és még csak éjfél van!! 

Az ominózus szombati nap:

Ritka szar éjszaka után, egy nyomorult ébredés :D De csak pozitívan :D :D :D

Áron korán lelépett, mert Újpesten fellépésük volt, szóval maradtam én, és az atompörgös kisfiam. Másfél liter kávé magamba döntése sem segített. Imádkoztam, hogy nagyot aludjon ebéd után, ez annyira nem jött össze. Nagyon vártam, hogy Áron szülei végre felérjenek, de hívtak, hogy később jönnek. 

JÓÉÉÉG. 

Okés, kibírom, lehet nem kellene koncertre menni? Inkább maradjak és aludjak este? Martin egyből sír, ha nem lát, tuti nem kéne mennem. Aztán a délutáni alvás 4-től 5-ig tartó kín szenvedés volt. Én is bőgtem, mert Martin szétrágta a mellem és agyon karmolt, és ő is sírt, mert valamiért nem tudott elaludni. De aztááán! Jött egy óra közös alvás, amiben minketten megnyugodtunk és pihentünk egy óriásit. 

6-kor már itt voltak a nagymamáék, én öltöztem, fürödtem és már indultam is a koncertre. /Annyira várom azt, hogy 3 percnél több időm legyen elkészlni és ne ugyanazt a 3 ruhát hordjam folyamatosan/

Szálka barátosném bepattant a kocsiba, és már tartottunk is a Budapest Park felé.

Természetesen első dolgunk volt egy orbitális fröccsöt kérni, no meg persze egy esőkabátot. Majd nyomultunk is be a tömegbe. Az első esőcsepp után már kaptuk is fel a kabikat, de üvöltve táncoltunk tovább. Szálka megpróbálta megkísérelni, hogy eldugja az eső elől a fröccsöt, vagyis betette a kabátja alá - nehogy itt nekem felhíguljon a fröccsöm! Aztán rádöbbent, hogyha valaki meglöki, akkor az sokkal rosszabb lesz, ha a melle közé ömlik a fél liter borocska. Így inkább higította a bort tovább.

Szóval a koncert atom jó volt, azt is mondhatjuk, hogy ki tudtam kapcsolni. Végre nem anyaként voltam, hanem nőként, és ez nagyon jól esett. Nyomattuk a szakadő esőben a bulit kb 1-ig, aztán bevetünk egy hot dogot, csak is csalamádé nélkül, és hazamentünk. 

Azért bevallom, lecsúszott egy pár fröccsöcske, szóval annyira nem voltam a helyzet magaslatán...

Ha szeretnéd tudni, hogy hogy bírtam ki a másnapot, akkor nézz vissza pár nap múlva, mert csak így érdemes buliba menni :D 

Mindenképpen ki kell mozdulni! El kell engedni! Külön kell lenni! Egyedül kell BÁRMIT csinálni...muszáj. Nagyon fontos, hogy Te is fontosnak tartsd magad annyira, hogy ne hülyülj meg otthon. Kell az, hogy kicsit máshol, mással legyél. És ettől nem vagy szar anya. Tudod szokták mondani, boldog anya boldog baba. Ha attól vagy boldog, hogy elmész havonta körmöshöz, menj! Ha attól, hogy koncertre mész, menj! Ha attól, hogy a teraszon ülsz és senki nincs otthon, csináld! Ketten vagytok, ketten nevelitek a gyerekeket. Ennyi a minimum, ami jár Neked. Még ma :)

Dóri