Léleketetés - Mandala festés

Sosem voltam az a nagy rajzolós típus. Illetve, de, kb 7-8 éves koromig, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ugyan nagyon élvezem, de a rajz tudásom, az sajnos 3 éves korom óta nem fejlődött. Így inkább nem eröltettem a rajzolós dolgokat. 

Mindig éreztem magamban, hogy nagyon jó lenne, ha tudnék festeni, vagy rajzolni, vagy bármilyen ilyen jellegű tevékenységet szépen csinálni. Aztán mikor már az önsajnálat mély tengerében tocsogtam, hogy mennyire tehetségtelen vagyok, divatba jött a felnőtt színező. Ami, talán a lehető legnagyobb találmány, az olyan embereknek, mint pl én. 

Szóval, szépen beruháztam pár színezőre és filctollra, és elvesztem a színezés mély bugyraiban. OFF-ra tettem az agyam és csak színeztem. Ott voltam a pillanatban, MINDIG.

Most, hogy kisbabát várok, egyre többet szeretnék alkotni. Folyamatosan csak festenék, rajzolnék, színeznék... Így arra gondoltam, hogy veszek néhány vásznat és festéket, és belevágok az önmegvalósítás első lépésibe. És a "véletlen" úgy hozta, hogy a Mamámnak volt néhány (rengeteg!!!) festéke, amit szívesen oda is adott nekem - szeretem amikor az Univerzum ilyen kis finomságokat dob elém. Szóval gondoltam bepróbálkozom egy mandala festéssel, vásznon, az újjonan beszerzett festékekkel. 

Bekapcsoltam egy kis meditációs zenét, gyertyát és füstölőt gyújtottam, ráhangolódtam a kisbabámra. Illetve, úgy éreztem, hogy egymásra hangolódtunk rá. Kitaláltam, hogy hogy legyen a mandala és megfestettem. Nem tudom, hogy meddig tartott, vagy mennyi volt az idő, csak festettem és kikapcsoltam az agyamat. Csak a lelkemet etettem. 

Lélek etetés: Amikor valami olyasmit csinálsz, amit nem valamiért csinálsz, hanem csak úgy csinálod, mert jól esik. Nem számít, hogy szép lesz e, vagy tetszeni, fog e bárkinek. 

Nagyon fontosnak gondolom azt, hogy néha igen is kapcsoljunk ki. Nem véletlen a 8 óra munka-8 óra pihenés-8 óra szórakozás című nóta sem. Ha kikapcsolódunk, és valami olyat csinálunk, amit nem muszáj, nem kötelesség, akkor a testünk, az agyunk és a hormonális rendszerünk is meg tud újulni. 

Nem dolgoztatjuk túl a mellékveséket, lecsökken a stressz hormonunk. Ne stresszelj, rengeteget halljuk, babát várva pedig talán még többször. Hiszen ha te stresszes vagy, akkor a babád is, hiszen az összes hormonod rajta is áthalad. Érzi, amit Te és te is érzed, amit ő érez :)

Így hát, ha időd engedi, kapcsold ki kicsit magad és csináld, amit szeretsz. Sokan nem tudják ilyenkor, hogy mit is csinálnának szívesen, vagy mi az, amit tökéletesen tudnának csinálni. Még egyszer mondom, itt nem a tökéletesség a lényeg. Hanem, hogy csináld. 

Én ezekkel a dolgokkal etetem meg a lelkem:

- főzés

- festés 

- rajzolás

- sütés

- tánc (leginkább, mikor egyedül vagyok, és üvölt a zene)

- éneklés (kizárólag a kocsiban és egyedül :D)

- egy jó hosszú fürdés

- olvasás

- egy finom vacsi/ebéd/reggeli

De a sor végtelen :))

Hajrá!

Etesd meg te is a lelked!