Móóóka kell ide!!

Szombat reggel.

Fél 7.

Ne már. Légyszííí, hadd aludjak még... csak 1 órát (na jó, legalább 10-et).

Nincs mese. Peluscsere. Reggeli Martinnak. KÁVÉ Dórinak.

A hajamat szerintem 3 napja nem fésültem meg. Szoptatós melltartóban vagy toppban mászkálok, egy kicsit sem tiszta melegítőben. De ez volt az ágy mellett, és nem akartuk Áron felkelteni így gyorsan kellett cselekedni.

Spuri le a földszintre.

Martinnak reggelente nagyon jó kedve van, ahogy mindig :), szóval nevetgélünk, engem bepörget a kávé és nincs megállás.

Előkerülnek a latin számok és nekem félig le kell vetkőznöm, mert időközben rájövök, hogy egy erőteljes kardió edzéssel kezdem a napot.

Martin nevetgél, hogy mekkora jó arc az anyukája.

Majd a legnagyobb buli közepén elalszik?!

Nem mintha baj lenne, de én épp benne vagyok a bailando-ban (Enrique Iglesias), majd hogy nem üvöltve énekelem, a baba meg elalszik. (:

Hát tőlem!

Ilyenkor jövök rá mindig, hogy a gyereknevelésben nem szabad görcsösen ragaszkodni semmihez, mert Semmi Sem Megszokott és mindig MINDEN változik.

Sajnos ezt nekem elég nehéz felfognom, mert szeretek előre tervezni, de így lehetetlen.

Ne is beszéljünk arról, hogy egy hét múlva megyünk síelni, de én már 2 hete azon aggódom, hogy mikor lesz időm összepakolni, és hogy tényleg mindent beteszek e...stb.

Szóval, igaz, hogy ez a szombat reggel minusz 300 kalóriával és mókával indult, azért én sem vagyok mindig ennyire pörgős és vidám. Bármennyire is igyekszem.

Aztán belenézek a tükörbe (ott néha elsírom magam, hogy mennyire sz*rul nézek ki), és próbálom összekaparni magam, vagy bedobok egy bailandót :D

A biztonság kedvéért beelinkelem, hátha valaki kedvet kap egy reggeli táncoláshoz!

Bailandóó

Szóval Anyukák... Hajrá!

Tuti, hogy Hősök vagyunk!

Dóri