Bizonyosság

Este van. 11 óra. Lassan Áron is hazaér. 

Martin fent az ágyunkban alszik, Zoárd itt lent velem a nappaliban pihenget. Lesz még egy szopizás elalvás előtt...

És én gyors összedobok egy tonhalas tésztát a szerelmemnek (mert más nincs itthon :D), és összepakolom a gyerekjátékokat, mosok és teszem a kis dolgom.

Közben pedig annyira nyugodt vagyok.

Annyi minden jár pedig a fejemben.

-Mi lesz? Hogy lesz? Ténylg képes vagyok rá? De még is hogy LESZ?

Majd ránézek Zoárdra, és egyszer csak nem érdekel, hogy mi lesz. Mert Most van. Ahogy a kezemre is rá van írva, hogy A pillanat vagyok. 

Érzem ezt a belülről jövő Bizonyosságot. 

Hogy minden rendben van.