Zoárd születése

Rohanós napnak indul.

10 férfi dolgozik az udvarban, betonoznak. Tesztoszteron-felhőben úszik minden. 

Na, ma sem fogunk így szülni. 

Telik a nap.

Nagyon meleg van. De talán jó lenne egy séta a piacra Martinnal. Azt úgyis mindig annyira élvezi. 

Nagyon meleg van.

Jajj, de jó, hogy az anyósom főzött. Így arról is le van a gondom. 

Ebédidő. 

Fáradt vagyok.

Aludni szeretnék.

Végeztek!

Illetve csak félig, holnap is van nap és ez azt jelenti, hogy munka is. Páran még a ruhájukat is itt hagyják nálunk. Úgyis mosok. Meleg van, megszáradnak. 

7 óra, fáj a derekam. Hamar el is múlik. Nem gondolnám, hogy ennek jeleznie kellene valamit, Húzos nap volt, 9. hónap. Igazán fájhat picit a derekam. 

8 óra...Hm, ismét fáj.Áucs. Áron kérlek masszírozz kicsit. 

Úristen ez nagyon jó. (Hagyom, hogy hadd masszírozza a derekam, sőt, igazából én kérem, hogy tegye ezt)

Egyre sűrüsödiknek a fájások(?). Nem tudom, hogy mi legyen. Felhívom Nandut. 

- Nem tudom mi lesz, de még jelentkezem. Csak szólni szerettem volna, hogy valami elindult.

Lent vagyok az alsó szinten. Áront felküldtem aludni. Igazából csak sétálgatok. Az esik jól.

10körül még egy telefon Andinak, a fotósnak és Nandunak. 

Martinból kiindulva ez még nagyon az eleje, ráérünk még. 

(Hála Istennek Nandu azért összerántja a bandát, és elindulnak hozzánk)

11 óra körül már eléggé érzem a dolgokat. Sétálok, lefekszem. Jajj, de jó lenne aludni. Inkább ma mégsincs kedvem szülni. Inkább hadd aludjak. Lefekszem.

Jó ég, ez nagyon fáj így. Felkiabálok Áronnak.

Szuper. Martint is felkeltettem. Milyen önző disznó vagyok, hogy itt felverem a családot. Bocsi.

Áron lejön. Simogat. Én sétálok. Kiállok a teraszra.

Fúj a szél. 

Nagyon jó.

Ott van mindenki a sötétben.
Érzem a születés illatát. 

Állok a konyhában. A pultnak támaszkodom.
Áron masszíroz, simogat. Nagyon jó. Hálás vagyok Neki.

Lélegzem. 

Vizualizálok.

Ez csak izommunka.
És gyönyörűen tágulok. 

Megérkezik Andi.

Aztán a Bábák.

Nem tudom mi van. Máshol vagyok. 

Víz kell. Meleg.

Két fájás között vajon feljutok a kádba?

Hú, ez az. Sikerült. 

Most jól befekszem a vízbe. Ahj, fekve nem jó. Ülök. Így sem jó.

Térdelek. Ez az. Ez nagyon jó. 

Melegít a víz, ellazulok. 

Áron segít. Hozzám beszél. 

Nem bírom. 

Hozzám beszél. Szeret. Menni fog. Ügyes vagyok. Elhiszi rólam, hogy megcsinálom. Én is elhiszem. 

Felkel Martin. Nyugtatom, hogy minden rendben van. Ettől én is megnyugszom. 

Hihetetlen, hogy ez a 3 szó mekkora energiákat mozgosít. 

Én a kádban. Ők mellettem. Áronnak fogom a kezét. Karmolom. Szorítom.

Tudom, hogy fáj neki. Úgy sajnálom. De nekem most jobban fáj. Ez segít.

Tolnom kell. Az meg, hogy lehet?! Nagyon hamar vagyunk. Alig telt el nem tudom, hogy mennyi idő. De ez nagyon gyorsnak tűnik nekem. (baromira remélem, hogy jól érzem ezt a tolási ingert, mert nagyon fáradt vagyok)

- Nandu?! Nyomhatok?

- Ahogy nézem, semmi akadálya. (Valami ilyesmire emlékszem, meg, hogy talán azt is mondták, hogy szépen ki vagyok tágulva) - Eközben hálát adtam a jó égnek, hogy ismételten senki nem kényszerített háton fekvésre, és nem vizsgált meg, hogy mennyi az annyi. 

Kapok egy kis olajat a gátamra, mindezt úgy, hogy megkérdezik előtte.

Szívhang oké.

Nyomom.

-5 nyomásból megleszünk.  ( Ezt vagy az én agyam hallotta, vagy Andi mondta, fogalmam sincs, midnen esetre elkezdtem számolni magamban)

1. HU...

2. ...

3. ...

4. Valami történt, azta. Elszakadt a magzatburok. Éreztem a pattanást és, hogy az óriási bowling golyó  teljesen szétfeszít.  Már nagyon közel van.

5. Kiabálok...Nagyon fáj.

6. KINT A FEJE!!! JO ÉG. NAGYON FÁJ. VALAKI SEGÍTSEN. NANDU SZEDD KI BELŐLEM.

7. 4-en vagyunk.

A lila kis testét rámteszik. Fekszünk a vízben. Meglátom, hogy kisfiú. 

Boldog vagyok. 

Boldogok vagyunk. 

Kitesznek a kád mellé, ez mondjuk egy kicsit fáj. De volt már rosszabb.

Lassan érkezik a placenta is. 

Aucs.

Itt teljesen elveszik az időérzékem. Fogalmam sincs mennyi idő van. 

Csak vagyok. Pihenek. Rajtam a kisfiammal. A testvére pedig mellettem áll. Simogat. Megitat. 

Lassan átkerülök valahogy az ágyra. Jajj, de jól esik. 

Zoárdot megvizsgálják itt, mellettem. Ahogyan a múltkor is. Nem viszik sehova. Nem szúrják meg, nem fürdetik le, nem szívnak ki semmit az orrából...

Velem van.

Áronék lefeküdtek aludni. Jogos... ez mindenkinek fárasztó volt. (hahaha)

Felkel a nap. 

Nanduék lassan kész vannak a papírmunkával és elindulnak haza. 

Fáradt vagyok. 

Elalszom.

Minden rendben. 

Isten Hozott Zoárd!