Első 6 hét - ömlesztve

Az igazság az, hogy hamarabb kellett volna leírnom a dolgokat, amik történnek velünk, de annyi az újdonság, a változás, a 'nemalvás', hogy eddig az alvást választottam az önkifejezés helyett...

Amikor várandós voltam, egy csomót olvastam a szülésről, hogy és mi történik a testtel és a lélekkel, de az utána következő időszaról csak akkor kezdtem tájékozódni, amikor éreztem, hogy mostmár tényleg bármikor jöhet Martin. 

A szülés utáni 6 hét , a gyermekágyas időszak. A szülésfelkészítőn elmondták, hogy próbáljunk ebben az időszakban csak a kisbabánkkal lenni, kérjünk segítséget, főzzenek ránk, takarítsanak, mossanak.Persze Áron mindent megcsinálna, de ez az időszak az új családunk létrejöttéről szól, nem pedig a napi teendők elvégzéséről. Ez bizony a hangolódások hete.  És a testünknek is kell a pihenés és a fekvés, hogy a méhszalagok szépen visszarendeződjenek, a méh pedig szép lassan összehúzódjon. 

Az első két hét valóban arról szólt, hogy ki sem mozdultunk az ágyból, legalábbis Martin meg én :) Áronnak sajnos dolgoznia kellett, szóval ő délutánonként nem volt otthon, ami bizony egy nagyon nagy próba elé állított. 

Egyedül maradni A kisbabával. 

A szülés utáni hormonváltozások, a kialvatlanság és az, hogy anya lettem, nem egy olyan dolog, amit az én kis női lelkem csak úgy fel tudna dolgozni. A szoptatás fájdalmairól ne is beszéljünk. 

Szóval, mikor esténként egyedül maradtam, akkor Martinnal szinkronban sírtunk. És néha nem tudtam, hogy miért, csak úgy potyogtak a könnyeim. (ettől persze lelkiismeret furdalásom lett, hogy hogy lehet, hogy én sírok mikor a világ legszebb dolga történt velem)  Ez az úgynevezett babay blues lehetett, de már épp azon gondolkodtam, hogy esetleg szülés utáni depresszióm van? De utánajárások, beszélgetések és a pozitív szavak célba találtak, és máris nem éreztem magamat olyan rosszul és egyedül. 

Az első 6 hét tényleg az összeszokásról szól, arról, hogy megismerjem a sírását, és a szokásait. Mert bizony vannak neki. Néha egyedül akar lenni, és akkor ez tudnom kell, hogy most akkor leteszem és hagyom, hadd "nézegessen". De összességébe a megérzéseimre hallgatok. Amitől szintén bűntudatom volt, hogy nem könyvszerűen csinálom, csak ahogy érzem. Időközben rájöttem, hogy ezt pont így kell csinálni. (Ezazzz:))

Nagyon köszönöm a sok-sok segítséget, hogy nem kellett takarítanom, hogy pihenhettem, hogy mindig volt főtt étel nálunk, a nélkül, hogy főztünk volna :) Bizony, kérjünk segítséget kedves kismamák, mert ez az időszak nagyon nehéz. Csodálatos, de egy teljesen új életbe csöppenünk bele. 

Szükség van a családra meg a barátokra. Hiszen valószínűleg kialvatlan vagy, mindened fáj a szülés után, és ott alszik melletted, egy kis darab belőled. 

Én az leglején csak néztem Martint és próbáltam feldolgozni, hogy egyrészt anya lettem, és hogy ez a kisbaba a mi kisbabánk. Ültem és néztem. 

Martin sokat alszik, azért néha kiereszti a hangját, de alapvetően nyugodt és nem türelmetlen baba. Ahogyan az édesapjától örökölte. Bármilyen helyzetben képes elaludni, de legjobban rajtunk alszik :)

A legnagyobb kihívás számomra a szoptatás volt... de ennek inkább egy külön bejegyzés szentelek :D

Az első 6 hétben rengeteg dolog történt velünk. 

Kapott tbc oltást (az apjától örökölte a fájdalomtűrő képességét is mert nem sírt, ÉN IGEN), volt faceteam edzésen, faceteam fellépésen, a nagymamáknál, meg volt az első séta, az első autókázás, bevásárlás, fürdés Áronnal. 

Szóval zajlik az életünk. Ami biztos, hogy egy kisbabához rengeteg kreativítás kell. Ki kell találni, hogy mitől nyugszik meg, mi az, ami kizökkenti a nagyon heves kiabálásból. Mi, vagyis Áron, egész hamar kitalálta, hogy mi kell Martinnak...Mivel egész várnadósságom alatt kitöréseket, guggolásokat és fitball gyakorlatokat végeztem, így nem meglepő, hogy Martin akkor a legnyugodtabb, ha vagy kitörést csinálunk vagy pedig a fitballon rugózunk :)  

Telnek a napjaink, és sosem lehet felkészülni a másnapra. Mert mindig minden másképpen alakul, de hát nem ez a csodálatos egy kisbabában? Spontának leszünk, és talán a pillanatban is jobban jelen tudunk lenni. 

Csak ne lustuljunk el...A 6. héttől máááár el lehet kezdeni szépen-lassan sportolgatni!!!

Még jelentkezem :)

Dóri