Első és remélem utolsó alkalom az ügyeleten

Szóóóval, 

kezdem az elején. 

Martin szombaton lázasan ébredt, de ez nem volt meglepő, hiszen napok óta szenved a két első fogával. Így, erre is gondoltam. Kapott levendula esszenciát és tömjént, de magas láza miatt sajnos adnom kellett neki egy kis Panadolt is. (na a másik lelkiismeretfurdalást indukáló ok a gyógyszer, ezért is forrtam a levemben napokig...HAZUDOK! Most is hezitálok, hogy jól tettem e...) Egész nap jókedvű volt, nevetgélt, aktív volt. Jókat aludt napközben, mint általában. Másnap, lejjebb ment a láza, de családi strandolás volt betervezve, így miután utána néztem, és megkérdeztem a nálam tapasztaltabb anyukákat, bátran el is indultunk a Tatai Fényes Fürdő felé.

Martin all day játszott, uszikált. Most mondom, bekentem magas faktorú krémmel és sapka is mindig volt rajta. Tökre élvezte. Aztán hazamentünk, és sajnos más nap is volt még egy kis hőemelkedés. De hétfőre már semmi nyoma nem volt, viszont elkezdett pöttyösösdni...illetve inkább ELÁRASZTOTTÁK a pöttyök. Gondoltam - én naív -, hogy biztos a naptól van, hiszen az unoktesójának is ugyanez volt, ezért nem gondoltam, hogy komoly. 

NYILVÁN, sikerült a netre felmennem és mindennnel megrémítenei magam, de én rendületlenül teafát és levendula esszenciával kenegettem a kis testét- a gyermek még mindig össze-vissza vigyorog. 

Viszont kedd este elgenygültem és én MARHA, elvittem az ügyeletre a túró rudi gyerekem, mert úgy láttam, hogy nem nagyon múlnak a pöttyök. Viszont, amit ott kaptam, azt azthiszem, hogy megemlegetem...

A párbeszéd a következő volt: (hozzátenném, este 7kor, nem éjfélkor, hanem azért elég emberi időben, szerintem)

Én: Jó Napot Kívánok!

Doktornő: JÓ ESTÉT, Mi a panasz?

Én: Martinon elég sok pötty jelent meg tegnap, és úgy láttam jónak, hogy ma elhozom, hogy megnézzék, mert nem nagyon múltak el.

Doktornő:Háziorvosnál voltak?

Én: Nem, mert eddig nem láttam olyan súlyosnak, viszont most mintha pirosabb lenne, ezért is hoztam ide.

Nagy csend.

Doktornő:Tegye le a gyereket (a vizsgáló asztalra, Martin persze ordít, hogy miért vetkőztetem le, miért turkál vki a szájába és miért hallgattják meg a szívét egy hideg izével)

-Még ne vegye fel, mindjárt újra megvizsgálom. 

(közben Martin ordít, az orvos ordít velem és az asszisztenssel, hiszen Martintól nem lehet semmit  sem hallani.)

Felveszem Martint, hogy megnyugtassam. 

Doktornő:Mondom ne vegye fel. Még megvizsgálom.

Leteszem a síró gyerekem, szerencsére ez a vizsgálat már rövidebb.

Én: Pénteken -szombaton volt láza, szeritem a fogak miatt, mert nagyon jön a felső kettő, de esetleg azzal lehet összefüggésbe?

Doktornő: ?

Én: És strandon is voltunk, annak lehet ehhez vmi köze?

Doktornő:Maga strandra viszi a 9 hónapos gyerekét? Milyen anya maga??

Én: Hát én (hülye) úgy gondoltam, hogy 40 fokban jobb a gyereknek a strandon. 

Doktornő: Jól van. Itt a recept. Legközelebb ne ide hozza a gyerekét, vigye inkább a háziorvoshoz.

Oké-Köszi :)

Nahát, én nagyon jól tudom, hogy nehéz ma Magyarországon orvosnak lenni. És hálásak vagyunk azokért, akik úgy döntenek, hogy nem mennek el külföldre, hanem itt maradnak. De ne kelljen már azért rosszul éreznem magam, mert kihasználom a lehetőségeket és ügyeletre megyek. Had ne mondjam, hogy várandósságom alatt ugyanilyen lekezelően beszéltek velem az ügyeleten, 28 hetes várandósan. Csak akkor még fizettem is érte 20.000 Ft-ot.

És valóban, legközelebb okosabban tgondolom, hogy hova, kihez, miért viszem el a gyermekem. Amúgy sem vagyok nagyon orvos párti, hiszek a természetes gyógymódokban, de mégiscsak egy bébi élete függ tőle. Én is néha meginoghatok. Ez van.

Mindenesetre arra rájöttem, hogy nagy szájjal ki merek állni a gyerekemért, és magamért is. Ez jó tanulság volt.

Ezaz :D 

Dóri