Kinyílt a világ

Komolyan azon gondolkodtam, hogy nem írok semmit ehhez a bejegyzéshez, mert ez a cím elég egyértelmű, és nem tudom, hogy van e értelme boncolgatni.

Mindenesetre én most megosztom a tapasztalataimat ezzel kapcsolatban, hiszen annyit hallja az ember, hogy megszűnik az ember szabadsága, meg, hogy nem lesz élete, és sosem fog tudni menni sehova.

Na már most, valóban. Elindulni babával kicsit melósabb, mint amikor egyedül bepattansz a verdába, vagy egy spontán buliba indulsz el. De azért nem kell az embernek a kardjába dőlni...

Először is, szerintem a babának csak arra van szüksége, hogy ott legyél Te. És Te érdezd jól magad. (A legutóbbi Mamakörön ezt ki is beszéltük, -Boldog anya-Boldog baba.)

Egyébként szerintem gyerekkel kinyílik a világ. Újra rá tudsz csodálkozni MINDENRE. Rengeteg helyre jutsz el, ahova el sem mennél, ha nem lenne kisbabád. Megismersz egy csomó új embert, hozzáteszem egy párat azért el is veszítesz. De az újak teljesen feltöltenek és megmutatnak egy csomó nézőpontot, és lehetőségeket, hogy hogyan lehet máshogy nevelni a gyereked.

Szóval én azon az állásponton vagyok, hogy menjünk a babánkkal mindenfele. Hordozóval, babakocsival, bárhogy. Rám mindig olyan pozitív hatással van, ha találkozom emberekkel, egy jót beszélgetek, iszom egy kávét, vagy bármi nem rutin szerű dolgot csinálok Martinnal. Ő is élvezi. Új ingerek. Új emberek.

Nézegethetek olyan eseményeket, amik délelőtt kezdődnek. Elmehetek egy jó pár olyan előadásra vagy rendezvényre, ami hétköznap van és a munkám miatt nem mehetnék el rá.

Sportolhatok babával. Nálunk most a négyütemű fekvőtámasz a legérdekesebb dolog, amit csinálhatok, főleg, ha közben hangosan számolok - Martin imádja nézni, és közben körbemászik és mosolyog, hogy ezt vajon miért csinálom :D.És a legújabb családi programunk az, hogy hárman elmegyünk edzeni. Reggel. 9-re végzünk is, és már is szuperül indul a nap. 

A boltban mindig megbeszélem vele, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora, vagy, hogy mit kell venni. Miben milyen vitamin, ásványi anyag van. Imádom, hogy kicsit újra én is gyerek lehetek. Nem érdekel, ha valaki furcsán néz. Énekelhetek a buszon, és csak mosolyt kapok vissza.

És, ami nekem még nagyon sokat segít, az az, hogy nem úgy élem meg a dolgokat, hogy milyen macerás, meg mennyi "gond" van valamivel, hanem, hogy uccu neki, csináljuk.

Ha nem problémaként nézel arra, hogy össze kell pakolni a "baba cuccait" és a babakocsit is be kell tenni a kocsiba, akkor sokkal jobb szájízzel fogsz elindulni. Bárhova.

Szóval irány a strand, a kávézó, a múzeum :) vagy csak simán irány a szabadba!