Csak a most

Nagyon fura napon vagyok túl.

Gyakorlatilag az összes érzelmet megtapasztaltam ma a nagyon erős hálától az iszonyatos tehetetlenségig. 

Reggel már éreztem ezt a nagyon magávalragadó hálát. Az éltemért, a szerelmemért és a gyerekeimért. Többször volt, hogy annyira a pillanatban voltam, annyira élveztem az életet, pedig tényleg semmi extra nem történt. Csak mondjuk délután annyi, hogy együtt játszottunk a gyerekekkel, Áron Martinnal breakelt a nappali közepén, én pedig Zoárnak mutogattam a nyelvem, ment a háttérben a zene és együtt voltunk ott és akkor a pillanatban. Ez már önmagában is nagy tapasztalás szerintem, de az átgondolni való része, ami leginkább tanított ma az a következő volt:

Néztem ezt a fiúcskát a kezemben. A nagy kék szemeivel engem nézett, mosolygott. Észrevettem, hogy barnul a haja. 

És megjegyeztem magamban, hogy én mindig odáig voltam a kék szemű, barna hajú srácokért. 

-Ó Zoárd, dögleni fognak érted a lányok.

Majd elindult a lavina.

Valóban? tényleg azt gondolom, hogy Zoárd majd csajozik?

Lesz szerelmes?

Flörtölni fog? Érezni fogja a pillangókat a gyomrában?

Kimarad neki ez a csodás érzés?

Lesz majd valaki, akihez teljesen meztelenül hozzábújhat este az ágyban?

Sikeres lesz?

Tetszeni fog másoknak? 

Kicsúfolják? Megbántják? Megalázzák?

Kihasználják a szeretetét? 

Vajon a társadalom kirekesztett tagja lesz, vagy esetleg az emberek nyitnak majd felé? 

Mi lesz ha meghalunk és egyedül marad?

Ültem ott Zoárddal és csak folytak a könnyeim. Hogy ez most fáj. És elszomorít. És tudom, hogy valószínűleg ő lesz a legboldogabb a családunkban, bármi is történjen.

De úgy félek. Ettől a sok érzéstől. Hogy nem merek a jövőre gondolni úgy, mint Martinnál. 

Aztán pedig rájöttem, hogy nem is kell a jövőre gondolnom. Semmilyen szinten.

Egyrészről, az Élet már bebizonyította, hogy minden a legjobban alakul. 

Másrészről pedig értelmetlen. Hiszen nem tudhatod, hogy mit tartogat számodra a jövő.

Megtanultam, hogy bármi megtörténhet és minden lehetséges.

És ma megtapasztaltam, hogy mennyire gyönyörű a pillanatban lenni, és mennyire kétségbeejtő a jövőn agyalni. 

Ide tette elém.

Megkaptam ezt a két teljesen ellentétes érzést, belevéste magát a 'lét'-embe. 

És ahogy írom, újra eláraszt az érzés, hogy jól vagyok. 

Minden bőgés, minden hiszti ellenére. 

Jól vagyok. 

És ma azt hiszem, hogy nagyon nagy dolgot tanulhattam. 

- Hol vagy (...)?

- Itt.

- Ez mikor történik?

- Most.

- És te mi vagy?

- Ez a pillanat.