Tájékozódj - Tényleg tönkre megy az életem?

Utálom.

Nem is. Inkább írtó dühös vagyok.

Erre a társadalomra. 

A magyar rendszerre. 

Miért kell egy anyának azt éreznie, hogy tönkrement az élete?

Pedig csak egy db plusz kromoszómáról beszélünk. 

Akiknek a legjobban kellene tudniuk, hogy ez mennyire nem vészes, - gondolok itt az orvosokra - ,ők viselkednek a legundorítóbb módon.

Tényleg? Tényleg.

Nevetséges, hogy mennyire nem vagyunk befogadóak. Senkivel. 

Kicsit más vagy? Oké, el lehet húzni innen! Jó messzire. Gyere vissza, ha te is épp olyan vagy, mint mi. 

Tényleg azért vagyok ennyire drasztikus, mert ehhez ez kell.

Annyira szuper lenne, ha egy csettintéssel át lehetne formálni az emberek gondolatait.

De nem lehet. Ezért beszélnem kell, kiabálnom kell, ordítanom kell, hogy Emberek, elég már!

Szeretném, ha egy anyuka se érezné ezt, amit nekem/nekünk kellett.

És azért éreztem ezt, mert nem vagyok tájékozott. Mert nincs benne a mindennapokban. Mert, ha szó is esik róla, akkor mindenki úgy gondolja, hogy jajj szegény anyuka, tönkre ment az élete.

Nyugatra tőlük az embrek képesek alkalmazni, tanítani, befogadni mindenkit. Látják, hogy mekkor aerő rejlik a kacifántosabb emberekben. 

Szóval most, hogy kidühöngtem magam mondom a lényeget is.

Nem. Nem megy tönkre az életed. 

Azt hiszed az elején, hogy igen. 

Hogy majd 180fokos fordulatot vesz minden.

De képzeld. Nem. 

De ez tőled is függ. Hogy meglátod e a szépséget ebben.

Hogy látod e, ezt a "váratlan szépséget".

És miért ne látnád?Hiszen a gyereked. Nem tudsz mást, csak szeretni. 

És eltelik pár hónap és elfogadod. 

Az életed része. 

És aztán boldog lesz. Annyira nagyon boldog leszel, hogy legszívesebben elkiabálnád magad az utca közepén. 

Aztán pedig elönt a hála. (és rájössz, hogy mennyire tudsz örülni egy fej emelésnek, vagy egy fordulásnak)

Szóval nyugi. Nem megy tönkre az életed.

Tényleg nem.

Hidd el. 

Csodás út előtt állsz. Vagyis már rajta vagy. 

Hajrá :)