Kismama vagyok, és igen, éppen edzésre megyek!

Lehet, hogy a mentalitásamból adódóan gondolom így, és talán lehet, hogy túl maximalista és egoista vagyok az edzés-mozgás terén, de hiszem, hogy attól, mert valaki kismama, nem kell teljesen új "menetrendet" felállítania saját maga számára.

Nyilván valóan bizonyos dolgok kerülendők (akkor ha nem esik jól), de hogy lehet az, hogy amiről mindenhol olvasunk, hogy Mozogj napi 30 percet, azt egyszer csak el kell hagynunk 9 teljes hónapra - a szoptatásról nem is beszélek?!

Hogy lehet az, hogy ami bizonyítottan növeli az aktívan eltöltött éveim számát, azt egyszer csak egy évre, ha nem többre, el kell hagynom, mert azt mondják.

Hát, kérem szépen, világéletemben az az ember voltam, aki szereti megtapasztalni a dolgokat, a saját bőrén. Mondhatják nekem, hogy ne menjek, egyek, tegyek meg valamit, ha a makacs kis fejem kitalálta, akkor nekem igenis arra kell mennem, azt kell ennem és azt kell tennem. Az más kérdés, hogy megszívom, DE tudni fogom, hogy bizony legközelebb hallgathatok másra, és nem kell az egos-makacs fejem után mennem :)

Szóval, amióta világ a világ, én sportolok. Na már most, ebből érthetődően ez iszonyatosan jól esik a testemnek, lelkemnek...mindenemnek!!! Ezt az eufórikus érzést pedig nem fogom elvenni magamtól sem, és a kisbabámtól sem. Érezze csak az endorfinok felszabadulását, a szívverésem, a küzdeni akarásom. 

Itt kell megemlítenem, hogy azért én sem maratonokat futok a kisbabával a pocakomban (bár tudok olyan kismamát, aki ezt megtette), hanem szépen átgondolt feladatokat csinálok, amiket ez előtt is, nem terhelve a hasamat. 

Valamint mindent megbeszéltem a bábámmal és az orvosommal. Egészséges várandósságom van, méhszáj zárva, baba jó helyen. Így mehet a sport, amíg jól esik! 

Mindenképpen konzultáj az orvosoddal és mondd el neki a sportoló előéleted. 

Ne most kezdj el egy teljesen új és kimerítő sportot, a jól megszokott, az jöhet :)

Várandósságom alatt folyamatosan fotóztam, videóztam az edzéseimet, amelyeket szeretnék itt a blogon is megosztani, hogy lássátok, hogy minden lehetséges, és attól mert felemelsz 2 kilót, nem fog megindulni a szülés. 

Elöljáróban néhány tipp a sportoláshoz:

- Legyen egy felkészült, lelkiismeretes edződ!!

- A fő terület, ahol jól lehet dolgozni, komplikáció nélkül: a lábak, és a felső test. (a hasizom gyakorlatokat most engedjuk el :))

- Kerüljük a nagyon rázkódós mozgásokat, mint futás, ugrálás, trambulin..stb. (persze, ha napi 10 kilométereket futottunk, és jól esik, akkor hajrá :))

Én heti 3-4x futottam a várandósságom előtt 5-15 kilómétereket, de ez a 3. hónaptól már nem esett jól, úgyhogy áttértem a funkcionális tréningre

- Bízz a testedben és a kisbabádban, én ezt teszem, és tökéletesen tudom, hogy miből mennyit tudok megcsinálni és mikor álljak le. Itt nem tömegnövelésről, vagy szálkásításról beszélünk, itt szinten tartunk, és jólesően mozgunk. 

- Akkor menj edzeni, ha eléggé ki vagy pihenve. Ne érezd tehernek az edzést, ha kedved van, inkább aludj tovább. Senki nem kényszerít az edzésre, ha érzed, hogy menned kell, menj.

- Határozottan jót tesz a vizesedés ellen :)

- Ne szomorodj el, ha az aznapi edzés lazább volt, vagy nem teljesítettél úgy, ahogy elvártad volna. Engedd el az elvárásaid magaddal szemben, hiszen gyarapszik a súlyod, a véred mennyisége, nyilván nem tudod a nehezebb súlyt ugyanúgy kezelni, mint a régebbi súlyod. 

Rengeteget fogok írni a sportról, edzésekről és a különböző mozgásformákról. 

Ez csak egy kis szösszenet, hogy tudd, mire számíts, és hogy nem vagy beteg, hiába akarja ezt elhitetni veled a környezeted!

Dóri

Ha tetszett, oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

Valamint, ha több infót szeretnél, kövess instagrammon és/vagy facebookon.